Volt már olyan, hogy egy diagnózistól földbe gyökerezett a lábad?

Az egész életemet átalakító diagnózis volt ez. Tavaly kezdődött. Egészen véletlenül derült fény rá, hogy gond van. Semmi nem indokolta, nem voltam rosszul, nem voltak tünetek, nem fájt semmi. Csak a hajam hullott a normálisnál jobban. Erre kerestem megoldást, mindenféle szűrővizsgálaton jártam. Sehol nem találtak semmit.

Aztán az üzemorvosi vizsgálaton azt mondta a doki néni nézessem meg a pajzsmirigy működésemet. Ez is lehet egy oka a hajhullásnak.

Így derül fény arra, hogy nem csak a pajzsmirigyemmel van gond de a cukorfral is komoly problémán van. Inzulinrezisztens vagyok valamint a pajzsmirigy sejteket a szervezem úgy zabálja mintha cukorka lenne, ennek következtében életem végéig gyógyszert kell szednem, ami pótolja a pajzsmirigy által előállítandó hormonokat. De ez a kisebb dolog.

Az inzulinrezisztenciáról én nem tudtam semmit sem a diagnózisig. Fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent ez és főleg azt nem tudtam, hogy engem is érint.

Úgy álltam a doki előtt mint akit nyakon öntöttek egy vödör jeges vízzel és szinte földbe gyökerezett a lábam. Nekem, aki imádok enni, a vacsorák, az ebédek a napom fénypontjai, és hobbiként a barátnőmmel a legújabb streetfood helyeket és a különleges éttermeket kutatjuk, ez valami egetrengető csapás volt. A fehér liszt és cukor száműzése az étrendemből, lehetetlen küldetésnek tűnt. (Ugyanis az inzlinrezisztenciát rendszeres mozgással és speciális étrenddel szépen meg lehet fogni és egészséges, teljes, tünetmentes életet lehet élni gyógyszerek nélkül is)

A 160 grammos diéta első néhány napjában nem nagyon tértem magamhoz azt sem tudtam hol áll a fejem, bújtam az internetet és kerestem a témába vágó cikkeket. A legnagyobb istencsapásnak az alapanyagok számolgatását tartottam, 160 g szénhidrát 5 étkezésre elosztva úgy, hogy lassú és gyors felszívódású szénhidrátra is figyelni kell közben, ezt a legkegyetlenebb büntetésnek gondoltam ami csak bekövetkezhetett az életemben. Én sírtam és dühöngtem is. Váltakozva jöttek az érzelmek búcsút mondhatok a korábbi életemnek. De az egészségem talán megér annyit, hogy megpróbáljam. Ezek lebegtek a szemem előtt, amikor meghoztam a döntést. Megpróbálom ezt a diétát. Ha mások meg tudják csinálni akkor én is. Nem lehet olyan ördöngős, nem lehetetlen.

Így kezdődött az én életmódváltásom. Mert a 160 grammos szénhidrát diéta nem csak egy diéta, nem csak arról szól, hogy nem eszem fehér lisztet és cukrot. Nem csak annyit jelent, hogy napi 5 étkezés kiszámolt szénhidráttal (lassú és gyors felszívódásra figyelve). Nem csak heti két sport. Ez a diéta az egészséges életmódról szól. Nagyon kevés étteremben, étkezdében tudok megfelelő ennivalót venni így átálltunk az otthon főzésre, sütésre. Az alapanyagokat teljesen kicseréltük otthon. A vásárlások során minden termék összetevőit részletesen végig olvasom (cukrot és fehér lisztet keresek rajtuk). Néhány hónap alatt ledobtam azt a néhány kg-t amit előtte mindenféle küzdelmek árán nem sikerült, egy év alatt fogytam kb. 10-12 kg. Jól érzem magam a bőrömben, soha nem vagyok éhes és soha nem zabálom magam degeszre. A folyamatos, sokszor kevesebbet étkezéseknek köszönhetően a bőröm a hajam is sokkal szebb lett. A közérzetem jobb. Energikus vagyok, kevesebb alvás is elég és kávé nélkül is pörgök már kora reggel.

A diagnózis okozta sok után néhány hónap alatt sikerült egy egészséges életmódra váltani, most már nem számolom a szénhidrátokat (nagyjából tudom) de az alapanyagokra és a napi legalább 5 étkezésre továbbra is figyelek.

Az inzulinrezisztenciáról bővebben itt olvashatsz:

https://www.endokrinkozpont.hu/inzulinrezisztencia

A 160 grammos szénhidrát diétáról sokan vezetnek blogot, receptekkel, hasznos infókkal, elég csak beírni a keresőbe, hogy 160 gramm és már jönnek is a találatok.

lejegyezte: pannik

kép: pixabay.com