Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA
különc

Főzzünk nyers ételt!



Ez nem ellentmondás?

Onnan indultam, hogy a csigatésztás húslevesnél és az ínycsiklandó töltött káposztánál kevés jobb dolog van a világon – talán a tehéntúrós sült tészta pörccel; de hát, ugye, ez ízlés kérdése. És oda jutottam, hogy te jó ég, hogy manapság mit ki nem találnak! Például azt, hogy „együnk nyers ételt”! ... mert akkor a főzés, sütés, párolás során amúgy kárba és pocsékba menő vitaminok és más tápanyagok sértetlenül jutnak a szervezetbe. Megláthatom majd - okosítanak -, hogy mennyivel jobb lesz az emésztésem, könnyebbnek és energikusabbnak fogom érezni magam, és - utolsó érvként - a főzéssel sem kell majd annyit vacakolnom.
Hiszi a piszi, gondoltam magamban: az, hogy valami jó legyen, tápláló és könnyen elkészíthető egyszerre, ilyen legfeljebb a reklámokban van.  
Még ha létezne is, az összetevők, amik kellenek hozzá, aligha találhatóak meg minden sarki boltban. Aztán meg zöldséget, gyümölcsöt még hagyján, elrágicsálja az ember nyersen, de a húst? Meg hát a zöldség is? Elképzeltem nyers krumpli izét… Vagy padlizsánt, vagy cukkinit… és hopp, itt megfogtak!
Természetesen krumplit nem eszünk nyersen, legfeljebb édesburgonyát használ a nyerskonyha. A padlizsán viszont nagyon ízletes, ropogós lesz (a húsimádóknak súgom, hogy egészen pirított bacon szalonna minőségig fokozható), ha vékonyra szelve, enyhén megszórjuk olíva olajjal, kis sóval paprikával és ropogósra „aszaljuk”. Az „aszalás” egy a nyers étel fogyasztók által is kedvelt  étel”szelídítési” eljárás, mert alacsony hőfokon (30-50 fok) kezeljük az ételt. Igaz, ehhez az mókához idő kell és speciális aszaló vagy alacsony hőfokon jól szellőző sütő. De megéri.

És jött a meglepetés: cukkini "tészta" zöldpesztóval. Meglepően finom, ízletes, tápláló és egészséges!
Mi kell hozzá? Ha a pesztót magunk akarjuk elkészíteni fenyőmag, bazsalikom só és olíva olaj, amit alaposan össze kell zúzni és keverni és maga a felséges cukkini. Ennyi! Amikor először elkészítettem a családnak nagyon kétkedően tekintgettek a konyhapult felé. Figyelték a folyamatot: 
„Értem” - mondta a ház ura – „megtakarítod a cukkinit, és a hámozóval hosszú vékony csíkokban lehámozod a fehér húsát a magokról. És…?”
Nincs tovább. Ennyi! 
„Hol marad a tészta?” - kérdezte az éhes, aki amúgy az olasz konyha elkötelezett híve.
„Ez az.” – válaszoltam.
Aztán leültünk az asztalhoz. A kedves kérésére - biztos ami biztos - tettem fel a tésztának vizet forrni… Jelentem nem volt rá szükség!

A hatását nem tudtuk azonnal lemérni, így se megerősíteni se cáfolni nem tudom a nyersétel hívőket, de a vacsi nagyon finom volt. Az okosok azt mondják, hogy érdemes hetente egy-két nyers napot beiktatni a főtt étel imádóknak is, jó tesz az emésztésünknek. Most, hogy kiderült, hogy se nem bonyolult, se beszerezni nem ördöngösség és még ízletes is, miért ne!

Hogyan készült?
A tányérba halmozott cukkini csíkokra egy kiskanál zöldpesztó (én boltban vettem készen) nagy mozdulatokkal összekavarva – a pontos, aprólékos munka kedvelői alaposan összekutyulhatják – aztán kanálra, villára fel! Isteni!

Jó étvágyat!


Lejegyezte: ebi

Kép: pixabay.com

 

Tovább
0

Jégvarázs - Klisé rengetés 11 tanulsággal



Jó kis nőnap volt, igaz?  Tavaszodós, friss esős, hidegecske.

nőnap  nő  nőiesség  egészség  szerep  tanulság

Van, aki utálja - van, aki imádja. Van, aki érti és tudja, hogy honnan ered, mire való ez a nő-ünnep és van, aki csak élvezi. Jó ez így, hogy mindenki másképp egyforma. Pedig a világunkat az is segít megérteni, ha szépen és átláthatóan dobozolhatjuk: egyformát az egyformához. Hiába tiltakozunk ellene, a klisék fontosak! Segítenek abban, hogy eligazodjunk és a kevésbé fontos dolgainkat könnyedén tudjuk kezelni. A világ persze változik, s ezzel együtt nekünk is érdemes a dobozainkat időnként átrostálni, a hasznosat megtartani, azt pedig, ami felett elszaladt már az idő, azt - nos - kiszuperálni vagy átalakítani. Vannak olyan dobozaink, melyeket szezononként  cserélhetünk, akár csak a divatholmikat, s vannak olyanok, amelyeket évszázadokba telik lecserélni vagy akár átalakítani. Így vagyunk ezzel a nők, nőiesség, a nő szerepe, a női sorsok és még sorolhatnám történetekkel is. Voltak korok az emberi történelem során, amikor ez a téma nem is volt kérdés. De volt olyan, amikor nem volt említésre méltó; vagy volt, amikor borzasztó volt és volt, amikor beszéd-, sőt vita téma is lehetett.


Ez utóbbihoz kapcsolható a  Nemzetközi Nőnap, a március 8 "kikiáltása" is. Persze a küzdelem a női lét kliséinek változásért más csatornákon is haladhat. A napokban egy olyan példába botlottam, a Jégvarázs című rajzfilm formájában, ami nagyon meglepett .


Amikor megnéztem ezt a mesefilmet, úgy éreztem, hogy a korábban oly megrendíthetetlennek ható hitrendszerünk, kapott egy balegyenest.  Egy - elsőre ártalmatlannak tűnő - varázs-filmecskéről beszélünk, tele szépséggel, bájjal, kalanddal, mókával és kacagással. De ez a mesefilm valahogy mégis más. Szép, királykisasszonyos mese, de nincs benne ellenpólus, sehol egy csúnya boszorka, sehol egy gonosz mostoha.

Aki még nem látta a mesét, annak azt javaslom, most hagyja abba a cikk olvasását, nézze meg előbb a mesét, aztán térjen vissza és olvassa tovább a sorokat. Nem szeretünk poént lelőni – ez figyelmeztetés :)

Szóval, nincs részletesen megrajzolt ellenpólusa a szépségnek, de van belső ellenség (1. számú lecke), s így, megrajzolt ellenfél nélkül is kialakul a kényszerhelyzet, a magány, a feladás. A remekmű eget-földet megrengető „slágere” ennek a helyzetnek az elfogadása, amikor valaki a sors által rászabott „terhet” felvállalja és gyönyörűt alkot belőle,( hmmm 2. számú lecke). És persze senkire nem lehet számítani a belső poklunk kezelésében (3. számú lecke), és a titok pedig könyörtelenül elszigetel (4. számú lecke), de ha nagy a baj, a segítség onnan jön, ahonnan a legkevésbé várjuk (5. számú lecke). Vannak még apró tanulságok. Ilyen például az, hogy vigyázzunk mit hozunk létre, mert felelősséggel tartozunk érte, még akkor is, ha az elkezdi a maga úthát járni, mint a nyárra vágyó Oláf és a rettenthetetlen hógörgeteg ember (6. számú lecke).  Vagy attól, hogy valamire nem emlékszünk, attól az még megtörtént (7. számú lecke), és hogy nem mindenki az, akinek mondja magát (8. számú lecke) Eddig semmi kolosszális. Semmi olyan, ami kiforgatná az évszázadok meséi által belénk táplált hitrendszert a sarkaiból.

De ez a mese, egy hirtelen kanyarral, egyszer csak egészen  mást is mond, mint a korábbiak! Azt meri mondani, hogy nem az Igaz Szerelem a kulcs! Egyetlen laza csukló mozdulattal agyoncsapja Hófehérkét és Csipkerózsikát a királyfiakkal együtt. Hát lehet ilyet? Vannak mesék, amelyek a szeretet más módjait (az anyait-, a testvérit-, az emberbarátit-) emelik piedesztálra, de ezek közül egyik sem merészel versengeni az Egy Igaz Szerelemmel!

Na neem! Ilyet soha!

Eddig! De majd most! Belerendül egy egész világ abba, ahogy a főszereplő rájön, hogy van fontosabb dolog az életében, mint hogy a szeretett férfi karjaiba hulljon (9. számú lecke)… Hát mi ez, ha nem emancipáció - a szónak a legnemesebb értelmében: nem a férfiak ellen, hanem a nőkért, önmagukért! Pedig a szegény férfi-emberek sem tesznek mást csak érdekvédenek, ki-ki a magáét, többé-kevésbé szimpatikusan és önzetlenül (10-11. számú lecke). 

Hát így változik a világunk, és ezt kapják készre rajzolva, színes-szélesvásznon a gyerekeink zsenge és nagyon-nagyon fogékony korukban.

Jó ez nekünk? Jó lesz ez nekik? Kiderül!



lejegyezte: ebi

Kép: pixabay.com

Tovább
0

különc

blogavatar

Attól különc ez az oldal, hogy, nem ma kezdtük. Gombolyítottuk sokáig a selyemgubancot. De újrakezdtük. És attól is különc, hogy most mi kérdezünk. És válaszolunk is. De ez csak a mi válaszunk és örömmel vesszük, ha ránk kattantok ;)

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek