Mióta ismét Magyarországon élek, nem tudok betelni az itthonnal, a barátokkal, a lehetőségekkel amit a főváros nap mint nap kínál. Programok sokasága közül lehet választani, de csak kevés olyan akad, ami ilyen sok adrenalint és jó érzést ad, mint a nagyszabású I bike Budapest. Múlt hét végén rendezték meg az idei biciklis felvonulást.

Ott voltam és írásra ösztönző élmény volt. Azt eddig is tudtam, láttam, hogy a hollandok nagy biciklis nemzet, de, hogy itthon ennyi embernek van két kereke, azt nem gondoltam volna. Óriás meglepetés volt, hogy nem fértünk el a gyülekező ponton, hogy a környező utcák túlcsordultak az érkezőkkel és hogy csak jöttek, és jöttek az emberek két keréken. Összesen 25 000 biciklis vett részt ezen az óriási megmozduláson.

Aztán elindult a menet. A tömegben egészen kicsi pontnak éreztem magam, de magával ragadott a nagyság, ahogy a várost megbénító erővel hömpölyögtünk át a lezárt utcákon. Az autósok nagy bánatára a menet hosszabb lett, mint amire bárki számított, és így elég nagy dugó alakult ki, annak ellenére, hogy hosszú hetek óta hirdették a szervezők, hogy ez a nap a bicikliseké, aki teheti, jöjjön kerékpárral és ne üljön autóba.

De nem is az autósokról szeretnék beszámolni, nem róluk szólt ez a nap, hanem a budapesti biciklis társadalomról. Körülbelül 3 órán át tekertünk a városban mire megérkeztünk a Városligetbe. Útba ejtettük az alagutat, átkerekeztünk a Lánchídon és a végén, a Városligetben gyűltünk össze. Összetömörültünk mindannyian a záróakkordra.

A tavaszi biciklis szezon megnyitójának is szánt esemény utolsó mozzanata az volt, hogy mindannyian egyszerre emeljük a magasba a biciklinket. Érkezésünk után, míg vártuk, hogy mindenki bekarikázzon, melegítettem, megpróbáltam felemelni a bringámat. Sokszor nekirugaszkodtam, de nem ment. Túl nehéz a járgányom és én nem jeleskedem mostanában semmilyen rendszeres sportban. Szóval, az izomhelyeimmel kizárt volt, hogy résztvevője legyek az emelésnek. Aztán jött a visszaszámlálás, készült, morajlott a tömeg (ahogy írtam fönt, 25 000 ember volt jelen). És akkor, a jelre nagy örömrivalgás kíséretében mindenki a magasba emelte a biciklijét és a rét egy bicikli kerekekből álló masszává avanzsált. Nekem is sikerült, a jó öreg adrenalin segített! Ahogy a többiek emelték én is nekirugaszkodtam és nem tudom hogyan, de a levegőben volt a bicajom és percekig tartottam.

Jó élmény volt a felvonulás, és a szervezők szavaival élve, minden nap I bike Budapest van, amikor biciklin ül az ember.

Ui: Szeretnék köszönetet mondani a sok-sok segítőnek akiknél nem jöhetett volna létre ez a nagyszabású esemény.

kép: I bike Budapest