Jó kis nőnap volt, igaz? Tavaszodós, friss esős, hidegecske.
Van, aki utálja - van, aki imádja. Van, aki érti és tudja, hogy honnan ered, mire való ez a nő-ünnep és van, aki csak élvezi. Jó ez így, hogy mindenki másképp egyforma. Pedig a világunkat az is segít megérteni, ha szépen és átláthatóan dobozolhatjuk: egyformát az egyformához. Hiába tiltakozunk ellene, a klisék fontosak! Segítenek abban, hogy eligazodjunk és a kevésbé fontos dolgainkat könnyedén tudjuk kezelni. A világ persze változik, s ezzel együtt nekünk is érdemes a dobozainkat időnként átrostálni, a hasznosat megtartani, azt pedig, ami felett elszaladt már az idő, azt - nos - kiszuperálni vagy átalakítani. Vannak olyan dobozaink, melyeket szezononként cserélhetünk, akár csak a divatholmikat, s vannak olyanok, amelyeket évszázadokba telik lecserélni vagy akár átalakítani. Így vagyunk ezzel a nők, nőiesség, a nő szerepe, a női sorsok és még sorolhatnám történetekkel is. Voltak korok az emberi történelem során, amikor ez a téma nem is volt kérdés. De volt olyan, amikor nem volt említésre méltó; vagy volt, amikor borzasztó volt és volt, amikor beszéd-, sőt vita téma is lehetett.
Ez utóbbihoz kapcsolható a Nemzetközi Nőnap, a március 8 "kikiáltása" is. Persze a küzdelem a női lét kliséinek változásért más csatornákon is haladhat. A napokban egy olyan példába botlottam, a Jégvarázs című rajzfilm formájában, ami nagyon meglepett .
Amikor megnéztem ezt a mesefilmet, úgy éreztem, hogy a korábban oly megrendíthetetlennek ható hitrendszerünk, kapott egy balegyenest. Egy - elsőre ártalmatlannak tűnő - varázs-filmecskéről beszélünk, tele szépséggel, bájjal, kalanddal, mókával és kacagással. De ez a mesefilm valahogy mégis más. Szép, királykisasszonyos mese, de nincs benne ellenpólus, sehol egy csúnya boszorka, sehol egy gonosz mostoha.
Aki még nem látta a mesét, annak azt javaslom, most hagyja abba a cikk olvasását, nézze meg előbb a mesét, aztán térjen vissza és olvassa tovább a sorokat. Nem szeretünk poént lelőni – ez figyelmeztetés :)
Szóval, nincs részletesen megrajzolt ellenpólusa a szépségnek, de van belső ellenség (1. számú lecke), s így, megrajzolt ellenfél nélkül is kialakul a kényszerhelyzet, a magány, a feladás. A remekmű eget-földet megrengető „slágere” ennek a helyzetnek az elfogadása, amikor valaki a sors által rászabott „terhet” felvállalja és gyönyörűt alkot belőle,( hmmm 2. számú lecke). És persze senkire nem lehet számítani a belső poklunk kezelésében (3. számú lecke), és a titok pedig könyörtelenül elszigetel (4. számú lecke), de ha nagy a baj, a segítség onnan jön, ahonnan a legkevésbé várjuk (5. számú lecke). Vannak még apró tanulságok. Ilyen például az, hogy vigyázzunk mit hozunk létre, mert felelősséggel tartozunk érte, még akkor is, ha az elkezdi a maga úthát járni, mint a nyárra vágyó Oláf és a rettenthetetlen hógörgeteg ember (6. számú lecke). Vagy attól, hogy valamire nem emlékszünk, attól az még megtörtént (7. számú lecke), és hogy nem mindenki az, akinek mondja magát (8. számú lecke) Eddig semmi kolosszális. Semmi olyan, ami kiforgatná az évszázadok meséi által belénk táplált hitrendszert a sarkaiból.
De ez a mese, egy hirtelen kanyarral, egyszer csak egészen mást is mond, mint a korábbiak! Azt meri mondani, hogy nem az Igaz Szerelem a kulcs! Egyetlen laza csukló mozdulattal agyoncsapja Hófehérkét és Csipkerózsikát a királyfiakkal együtt. Hát lehet ilyet? Vannak mesék, amelyek a szeretet más módjait (az anyait-, a testvérit-, az emberbarátit-) emelik piedesztálra, de ezek közül egyik sem merészel versengeni az Egy Igaz Szerelemmel!
Na neem! Ilyet soha!
Eddig! De majd most! Belerendül egy egész világ abba, ahogy a főszereplő rájön, hogy van fontosabb dolog az életében, mint hogy a szeretett férfi karjaiba hulljon (9. számú lecke)… Hát mi ez, ha nem emancipáció - a szónak a legnemesebb értelmében: nem a férfiak ellen, hanem a nőkért, önmagukért! Pedig a szegény férfi-emberek sem tesznek mást csak érdekvédenek, ki-ki a magáét, többé-kevésbé szimpatikusan és önzetlenül (10-11. számú lecke).
Hát így változik a világunk, és ezt kapják készre rajzolva, színes-szélesvásznon a gyerekeink zsenge és nagyon-nagyon fogékony korukban.
Jó ez nekünk? Jó lesz ez nekik? Kiderül!
lejegyezte: ebi
Kép: pixabay.com
