különc

I bike Budapest



Bicikli vagy autó? Ti melyik csapatot erősítitek?

Mióta ismét Magyarországon élek, nem tudok betelni az itthonnal, a barátokkal, a lehetőségekkel amit a főváros nap mint nap kínál. Programok sokasága közül lehet választani, de csak kevés olyan akad, ami ilyen sok adrenalint és jó érzést ad, mint a nagyszabású I bike Budapest. Múlt hét végén rendezték meg az idei biciklis felvonulást.

Ott voltam és írásra ösztönző élmény volt. Azt eddig is tudtam, láttam, hogy a hollandok nagy biciklis nemzet, de, hogy itthon ennyi embernek van két kereke, azt nem gondoltam volna. Óriás meglepetés volt, hogy nem fértünk el a gyülekező ponton, hogy a környező utcák túlcsordultak az érkezőkkel és hogy csak jöttek, és jöttek az emberek két keréken. Összesen 25 000 biciklis vett részt ezen az óriási megmozduláson.

Aztán elindult a menet. A tömegben egészen kicsi pontnak éreztem magam, de magával ragadott a nagyság, ahogy a várost megbénító erővel hömpölyögtünk át a lezárt utcákon. Az autósok nagy bánatára a menet hosszabb lett, mint amire bárki számított, és így elég nagy dugó alakult ki, annak ellenére, hogy hosszú hetek óta hirdették a szervezők, hogy ez a nap a bicikliseké, aki teheti, jöjjön kerékpárral és ne üljön autóba.


De nem is az autósokról szeretnék beszámolni, nem róluk szólt ez a nap, hanem a budapesti biciklis társadalomról. Körülbelül 3 órán át tekertünk a városban mire megérkeztünk a Városligetbe. Útba ejtettük az alagutat, átkerekeztünk a Lánchídon és a végén, a Városligetben gyűltünk össze. Összetömörültünk mindannyian a záróakkordra.


A tavaszi biciklis szezon megnyitójának is szánt esemény utolsó mozzanata az volt, hogy mindannyian egyszerre emeljük a magasba a biciklinket. Érkezésünk után, míg vártuk, hogy mindenki bekarikázzon, melegítettem, megpróbáltam felemelni a bringámat. Sokszor nekirugaszkodtam, de nem ment. Túl nehéz a járgányom és én nem jeleskedem mostanában semmilyen rendszeres sportban. Szóval, az izomhelyeimmel kizárt volt, hogy résztvevője legyek az emelésnek. Aztán jött a visszaszámlálás, készült, morajlott a tömeg (ahogy írtam fönt, 25 000 ember volt jelen). És akkor, a jelre nagy örömrivalgás kíséretében mindenki a magasba emelte a biciklijét és a rét egy bicikli kerekekből álló masszává avanzsált. Nekem is sikerült, a jó öreg adrenalin segített! Ahogy a többiek emelték én is nekirugaszkodtam és nem tudom hogyan, de a levegőben volt a bicajom és percekig tartottam.

Jó élmény volt a felvonulás, és a szervezők szavaival élve, minden nap I bike Budapest van, amikor biciklin ül az ember.


Ui: Szeretnék köszönetet mondani a sok-sok segítőnek akiknél nem jöhetett volna létre ez a nagyszabású esemény.

lejegyezte: pannik

kép: I bike Budapest

Tovább
0

Létra másként



Vajon miért hódít a létra a lakberendezésben? Gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy egyszerű használhatósága lehet a nagyszerűsége is. Hiszen végy egy létrát, pakolj rá és készen is vagy :) Vagy végy egy létrát lógasd fel, akassz rá ezt-azt és készen is vagy :)

Láttatok már létrából készült csillárt, hangulatvilágítást, könyvespolcot, virágtartót? Megmutatom néhány kedvencemet, melyek teraszra, kertbe, konyhába vagy a lakás bármelyik pontjára egyaránt ötletesek és hangulatosak.

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

Aztán itt vannak a virágtartó létrák
DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

Rakhatunk rá plédeket vagy törölközőt

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

Polcnak, könyvespolcnak is tökéletes

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

Nagyobb baráti társaság érkezik és nincs mire pakolni a vendégváró falatokat, sütiket? Erre is megoldás lehet a létra.

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

Végül az előszobában vagy a gardrobban is hasznát vehetjük

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

DIY  létra  kreativitás  lakberendezés

További felhasználásnak csak a képzeletetek szab határt.

lejegyezte: sziluett

kép: pinterest

Tovább
0

Elég!



Mindenki egyre idegesebb lesz. Körbe-körbe rohangálunk. Ez van, mióta naponta megszúrnak minket. Fájdalmas érzés. Milyen jó volt a régi helyen! Sokan voltunk ugyan, de enni bőségesen adtak, és nem vittek el senkit, hogy aztán olyan furcsa állapotban hozzák vissza.

 

Szürke ránk támadott, meg is harapott minket, erre kiemelték és most két üvegfalon keresztül néz ránk. Már amikor néz. Mert többnyire rohangál ő is. Körbe-körbe. Egyedül. Észrevettem, hogy időnként a saját lábába mar bele.

Már egyikőnk sem rohangál. Lelassultunk. Enni már régóta nincs kedvem. Olyan érzésem van, mintha valami növekedne bennem, ami rossz és egyre rosszabb lesz, megeszi a testem belülről. Néha nagyon rosszul vagyok, és csak fekszem, aztán jobb lesz picit. A szurkálásokat nem hagyják abba...

Lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom... Szédülök.

Fülinek ma vérzett az orra és rángatóztak a lábai jó sok időn keresztül. Napról napra rosszabbul néz ki. Az a dagadt meg ott a sarokban mintha egyre dagadtabb lenne. Vagy csak az oldala dudorodik egyre jobban?

Lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom... Fülit ma már nem hozták vissza. Tényleg, mintha jóval kevesebben lennénk!

Lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom, lámpa, üveg, többiek, alom... MIKOR ÁLL MÁR MEG VÉGRE A VILÁG?

 

Tegyünk a kísérleti állatok védelméért!

Április 24: A kísérleti állatok védelmének világnapja

 

Lejegyezte: vica

Kép: pixabay

Tovább
0

képességek kis tárháza



Az ősemberek is rajzoltak a barlang falára, ezt mindannyian tudjuk, ugye? Valahogy ma sincs ez másként. Csak otthonunkat a legyőzendő mammutok helyett inkább szeretteink képei díszítik. De nem mindegy, hogyan.

Állíthatunk családfát:

Mutathatjuk így az idő műlását:

Palackba zárhatjuk emlékeinket:

Vagy egyszerűen lelőgathatjuk őket:

Ötletes megoldás ez a régi képkeretes-csipeszes módszer is:

Vállfára is akaszthatjuk őket:

A tinik szobáját extravagánssá tehetjük karácsonyi izzósorra aggatott képekkel, a rendhagyó plafonról nem is: beszélve:

Persze jusson a jóból a felnőttek hálójaba is, de nem mindegy, milyen formában:

És végül: ne felejtkezzünk meg a legkisebb helyiségről sem:

Mert otthon lenni jó. Tegyúk élménnyé!

Lejegyezte: vica

Forrás: Pinterest

Tovább
0

Titkaim 



„Nem mondhatom el senkinek, elmondjam hát mindenkinek?” -Jutottak eszembe Karinthy sorai kissé elferdítve.

Itt a Különcben: az egyik szerkesztő felülvizsgálta, mit is lehetne kezdeni a titkaival. Végül úgy döntött: egy Privát kiállításban mutatná meg őket:  http://kulonc.reblog.hu/kiallitas-privat-modra  

Mekkora ötlet!!! Teljesen magával ragadott az írás. Nem is értem, nekem miért nem jutott ez eddig eszembe?!

Milyen izgalmas lenne látni a kiállítást - azaz a titkaimat - megszemlélők arcán a reakciókat: 

az elnéző mosolyt (milyen esendő is az ember!) 
az eltöprengést (mi minden történik másokkal!)
a megkönnyebbülést (lám-lám: nem csak az én lelkiismeretemet terheli ilyesmi!)
a zavart (ez teljesen távol áll tőlem!)
a rácsodálkozást (ez akár az én titkom is lehetne!)
a megdöbbenést (na, ne, de tényleg, ez már sok!).

Persze mindezt a legnagyobb titokban tenném, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy az én titkaimról van szó. Talán az lenne a legjobb, ha teremőrként tevékenykednék, pontosabban őrködnék az egyik teremben, mondjuk parókában és napszemüvegben. A baj csak az lenne, hogy nem lehetnék így mindenütt jelen. Gondolkodhatnék nyitáskor, hogy most a gyerekkori csínyek vagy az erotikus fantáziák termébe helyezzem aznap a székemet. Mégiscsak célszerűbb lenne esténként, zárás után, végignézni a rögzített felvételeket, mohón kutatva a látogatók arcát, magukra ismertek-e, megbocsájtottak-e, meghatódtak-e, viccesnek találták-e. A hab a tortán persze nem lenne más, mint a vendégkönyv. Estéről estére úgy falnám, mint egy folytatásokban megjelenő regényt. De még attól is izgalmasabb lenne, mert nem lenne más, mint a titkaim által kiváltott reakciók írásos formában. Sőt: kritika közvetlenül a közönségtől, esetleg megtoldva egy-egy történettel, kiteregetett titokkal. Kapnék én ott hideget, meleget, ebben biztos vagyok! De mit kezdenék az ilyen beírásokkal: „Itt jártunk. Berti és Maca” ?

Mikor eljönne az időszaki kiállítás vége, mert állandóról persze szó sem lehet, újabb titkot kellene a többihez sorolnom: hogyan próbáltam mások fejében kutakodni puszta öncélú kíváncsiságból. Aztán lassacskán rádöbbennék: hiszen nincsenek is már titkaim. Ha névtelenül is, de kiteregettem őket.

Mit tehet ilyenkor az ember? Hát gyárt újabbakat. 

lejegyezte: vica

kép: pixabay
 

 

 

Tovább
0

különc

blogavatar

Attól különc ez az oldal, hogy, nem ma kezdtük. Gombolyítottuk sokáig a selyemgubancot. De újrakezdtük. És attól is különc, hogy most mi kérdezünk. És válaszolunk is. De ez csak a mi válaszunk és örömmel vesszük, ha ránk kattantok ;)

Utolsó kommentek